Mostanában elég sok szabadidőm van, amit internet mellett vagyok kénytelen elütni. Így aztán kissé „ráfüggtem” egy blogra: a határátkelő re. Azt szeretem ebben a blogban, hogy minden egyes írás más: máshonnan jön, más történetet mesél el sok különböző ember, más kultúrát, közeget mutat be. Abszolút szubjektív; van ezek közt rengeteg élettörténet, vélemény, érdekesség, gondolatébresztő, indulat, mondanivaló. Számos országról, városról és ezek ...
Bolti sorban állás: állítom, az emberek többsége megemlítené a "10 dolog, amit a legjobban utálok" listáján. Totojázás, tötymörgés, nénike kiönti a bukszáját a pultra: apró számlálás, előtted a nőcinek eszébe jut, hogy nem vett kenyeret (minden más lényegtelen dolgot persze igen..), lehet várni, míg visszamegy érte, persze kifogod a leglassabb sort, de felesleges másikba átállni, mert akkor az lesz a "lassú sor". Körülötted mindenki izzadt, ideges, vagy ...
2016, Rio – vegyes érzelmekkel várom a jövő évi olimpiát. Egyfelől imádom: kicsi korom óta évről évre alig várom a következő olimpiát! Gyerekkorom egyik nagy álma volt, hogy egyszer én képviselhessem az országot az ötkarikáson, hogy dobogóra álljak, az én tiszteletemre szólaljon meg a himnusz, és velem sírjon a meghatottságtól minden magyar. Sajnos azt a sportágat még nem találták fel, amiben én tudnék villogni, így marad a lelkes szurkolás…
...
A Zseton boltban idén is van pontgyüjtő akció, ahol a pontokat jópofa plüss zöldségekre lehet váltani.
Ma gyűltek ki a pontjaim a borsóra.
Állok a sorban, kezemben ellágyulva tartom a jószágot (nem teszem fel a szalagra, még piszkos lesz!). Restelkedő elégedettséggel szemlélem a szerzeményt: ismerkedünk, Borsó Úr és én.
...
Mint rendes bloggernek, illene nekem is sok blogot követnem, aktívan kommentelnem, megfigyelnem, továbbgondolnom.. Sajnos azonban ezt nemigen mondhatom el magamról.
Két olyan blog van, amit aktívan követek: az egyik egy családtagom oldala: ez egyfajta naplóblog; a másik egy kollégámé, ő pedig saját történések helyett inkább társadalmi jelenségekről ír. Ezen a két teljesen különböző blogon kívül van még egy harmadik, amit kevésbé aktívan olvasok (de ha néha ...
Őszinte leszek: valójában a címben finomítottam. Lakóközösségünkben ez a szállóige jellemzően kijelentő módban szokott elhangozni: „Az emberek hülyék”. Nálunk ez a közös eszme, látásmód, az életszemlélet, mely egyedülálló kohéziós erővel bír.
Persze lehet ezért leereszkedőnek, gőgösnek vagy pökhendinek tartani. De hadd idézzek egy rövidke szösszenetet: egy levelezést, és utána gondolj bele újra a cím létjogosultságába!
...
Végre megszűnt a nyomás. A fejemben.
A kánikula mindenkiből mást vált ki (a legszerencsésebbekből semmit: irigylem az immunisokat).
Nekem a 35 körüli hőmérsékletben olyan érzésem van, mintha valaki ráülne a fejemre, és elnyomna benne mindent, kipasszírozná a gondolatokat, érzéseket... Nem tudok kreatív vagy lelkes lenni, és ez nagy büntetés ám!
...
Az emberekről olyan sok minden alapján lehet véleményt formálni: külső megjelenés, életmód (étkezési, sportolási szokások,stb) viselkedés, reakciók, emberi kapcsolatok, hierarchiához való viszonyulás, szórakozási formák… És ha már szórakozás, ne felejtsük el az egyik legalapvetőbb kikapcsolódási formát, vagyis a „tévézést”. Persze manapság már ennél bonyolultabb a helyzet, hiszen műsorokat nézni nem csak a televíziós adásban lehet, hanem ...