Bolti sorban állás: állítom, az emberek többsége megemlítené a "10 dolog, amit a legjobban utálok" listáján. Totojázás, tötymörgés, nénike kiönti a bukszáját a pultra: apró számlálás, előtted a nőcinek eszébe jut, hogy nem vett kenyeret (minden más lényegtelen dolgot persze igen..), lehet várni, míg visszamegy érte, persze kifogod a leglassabb sort, de felesleges másikba átállni, mert akkor az lesz a "lassú sor". Körülötted mindenki izzadt, ideges, vagy lassú: hurrá.
De végre eljön a te időd! Már csak gyorsan fizetsz, és go home! - gondolod te...
Ám ekkor jöhet az "interjú", amin kötelezően át kell esni a vásárlás feltételenként. Érkeznek a kérdések, melyekre eleinte még kedvesen és udvariasan felelsz, ám a harmadik-negyedik tájékán kezd eldurranni az agyad...
- gyűjti a pontokat?
- a matricákat kéri?
- törzskártyája van?
- kupont adhatok?
- van hűségkártyája? És szeretne?
Kitaláltam a megoldást, már csak nyomatni kell egy pólót a következő szöveggel:
"Nem kérek, nem szeretnék, nem gyűjtöm, nincs kártyám.
CSAK FIZETNI SZERETNÉK."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.