A műszakokról szóló negatív írásomban már megígértem, hogy érkezni fogok majd egy előnyökre fókuszáló, pozitív írással is a témában, és ennek most jött el az ideje. Lássuk tehát, miért is lehet jó a műszakozás!
1, Változatos. Nem fásulsz bele a mindennapi mókuskerékbe. Másfél év műszakozás után már-már robot-életnek tűnik az, hogy mások minden reggel ugyanakkor kelnek, ugyanakkor végzik a napi teendőjüket, és kb ugyanakkor ér véget számukra.
2, Ügyintézés szabi nélkül. Alighanem ez a legnagyobb előnye. Mivel sokszor vagy szabad normál munkaidőben (délelőttösként délután, délutánosként délelőtt, éjszakásként vagy hétvégézés előtt/után egész nap), ezért szabadság-, vagy szívességkérés nélkül tudod intézni az ügyeidet. Legyen szó bankról, postáról, ügyvédről, okmányirodáról, szerelőről, de akár orvosi időpontról is: el tudod intézni nap közben.
3, Rugalmasság és alkalmazkodás. Ez ugyan nem önkéntes, de kénytelen vagy rugalmas lenni és szükség esetén beugrani valaki helyett vagy épp elcserélni a műszakot. Ez egyfelől persze ismét negatívum, de másfelől hatalams pozitívum. Először is meghálálják és/vagy tudod, hogy hasonló esetben te is számíthatsz segítségre. Másfelől az élet több területén is hasznodra válik, több kellemetlenséget tudsz rugalmasan kezelni és elfogadni.
4, Bérpótlékok. Ha már úgyis muszáj olyan „embertelen” időpontokban dolgozni, mint az éjszaka, vagy épp az ünnepnapok, legalább honorálják. Azért egy-két ünnepnap, vagy éppen egy utolsó pillanatban rádsózott műszak dupla pótlékja jól tud esni az ember májának.
5, Az a kis elégtétel, mikor számodra véget ért a „nap” (értsd: a munka) és hazafelé igyekszel, míg a „normális” embereknek épp kezdődik. Legyen szó akár az éjszakai meló utáni reggelről, akár a délelőttös műszak végéről, jó érzés az, hogy te már letetted aznapra a lantot, míg mások még benne vannak a hajtásban.
6, Vannak lazsálós műszakok. Igenis vannak olyan szerencsés műszakok is, amikor tényleg csak „ügyelsz” és különösebb megfeszülés nélkül eltelik a műszakod. Jó tud azért az lenni néha.
És végül, a végére hagytam a kedvencemet:
7, Jobb csapat. Meggyőződésem, hogy ahol váltásban és csak részben átfedésben dolgoznak a kollegák, gyakran sokkal jobb a közösség. Nekem két teljesen különböző (szállodai, illetve IT ügyfélszolgálatos) munkám volt már, ahol műszakozni kellett. És mindkettőről elmondhatom, hogy kimondottan jóban voltunk/vagyunk a kollegákkal, és többet járunk össze munka után sörözni, mint a normál munkaidős állásaim esetén. Annak ellenére, hogy valaki mindig kimarad: hiszen valaki mindig épp dolgozik. Sőt, talán éppen ezért. Eleve minden csapatépítő után szinte egyből elkezdjük újra tervezni a vagy teljes, vagy 1-2 kollegával összeülős következő kis dorbézolást, hogy az is mihamarabb pótolhassa, aki most kimaradt.
Ennek a „jobb csapat”-dolognak persze rengeteg oka van. Egyrészt mivel nem minden nap ugyanakkor, ugyanazokkal a fejekkel körülvéve telnek a napjaid, nem untok rá egymásra, és jobban örülsz neki, mikor találkozol egy-egy kollegával. (Kiemelt örömmel tudod fogadni mindig azt a kollegát, aki levált téged a műszakod után :D). Kialakul egyfajta bajtársiasság is a csapattagok közt. Egyrészt abból adódóan, hogy ugyanazokon a (műszakozással járó) nehézségeken mentek keresztül. Másrészt a 3. pontban már említett okokból: mivel kölcsönösen kisegítitek egymást egy-egy műszakcserével, máris jobb szívvel gondoltok egymásra. És végül azért is, mert meglátásom szerint az ilyen helyeken sokkal kevesebb az egymás „kifúrása” és sokkal inkább a közös célért dolgoztok, mint egyéni célokért. Kimondottan rosszul jársz ugyanis, ha a kollegáidat kitúrod és felmondanak. Neked több, össze-visszább műszak és cserebere jut, ráadásul emberhiány közepette nehezebb lesz betanítani az újoncokat. Végül azt se felejtsük, hogy - nagy eséllyel legalábbis - egymás munkáját viszitek tovább. Épp ezért mindenkinek érdeke, hogy a másik is minél jobban dolgozzon. Ezért inkább segítitek egymást, mint hátráltatjátok. Mindez pedig sokkal jobb hangulatot és összetartást eredményez, mint amit normál munkaidős kollegák közt megfigyeltem (tisztelet a kivételnek persze).
De ezek persze csak az én személyes tapasztalataim :D
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.