Morfondír-morzsák

Mottóm: "Ne kifogást keress, hanem megoldást!"

10 + 1 ok, amiért műszakokban dolgozni szívás

 Aki dolgozott már 24/7-ben, az tudja, miről beszélek. Én kimondom, műszakokban dolgozni néha piszok fárasztó és idegesítő. Nem mondom, vannak előnyei, és általában szeretem és értékelem is ezeket, de ma hadd fakadjak ki egy kicsit, és meséljem el miért is nehéz így az élet (aztán egyszer jövök majd a pozitívos listával is, cserkész becsszó!)

1, Nem tudod, hogyan köszönj. A reggel és az este szavak értelmüket veszítik: olyan van helyette hogy műszak előtt és műszak után. Így aztán nem egyszer köszöntem már reggel 6-kor Jó estéttel az éjszakás műszakom után, vagy épp este 9-kor Jó reggelttel a műszak előtt. Néha teljes a képzavar: aztán vagy a recepción, vagy a pékségben, vagy a buszon néznek rád értetlenül, hogy ennek a szerencsétlennek is nyilván elgurult a gyógyszere vagy be van tépve, azért nem képes még értelmesen köszönni se.beosztas.png

2, Az ünnepnap és a hétvége felejtős fogalmak. 24/7 azt jelenti, hogy valakinek mindig dolgoznia kell: bizony, ünnepnapokon is, akár éjszaka is. Ha az egyik ünnepnapot éppen megúszod, akkor a következőt tuti megnyerted.  Aztán lehet magyarázkodni a családnak, hogy megint kihagyod a közös programot.

3, Megcsappan a szociális életed. Műszakozás mellett sokkal nehezebb egy sima sörözést is összehozni a barátokkal, nemhogy valami komplexebb: utazós, hétvégi programot. Ha ő nem ér rá azon a hétvégén vagy héten, amelyik neked jó, akkor simán lehet, hogy a következő 3 hetet meg te skippeled, mert hol éjszakás leszel, hol délutános, hol hétvégés, hol hajnalos, és valahogy nem jön össze. Halmozottan hátrányos a szitu, ha egy másik műszakozó egyénnel akarsz dorbézolni. Nem lehetetlen, de tervezni kell rendesen.

4, Senki se tudja, hogy mikor kereshet. Senki sem tudja fejben tartani, hogy mikor dolgozol, és hogy emiatt mikor kereshet. Akkor se, ha elmondtad neki előre. Aki nem műszakokban dolgozik, az egyszerűen elfelejti. Jobb esetben nem tudja, mikor dolgozol, rossz esetben fel sem merül benne, hogy nem ugyanakkor, mikor te (de ez már az 5. pont lesz)

5, Biztos, hogy senki sem jókor próbál hívni, programot szervezni. Ha éjszakás heted van és a telefont balga mód bekapcsolva hagytad, egészen biztosan fel fog csörgetni valaki 3 óra alvás után hogy cseverésszen (vagy éppen kihagyhatatlan ajánlatot tegyen egy marketinges).

6, A bioritmusod teljesen megborul. Nem tudja, mikor van éjjel, mikor van nappal. Vagy állandó aluszékonyságban szenvedsz, vagy átesel a ló túloldalára, és állandóan pörögsz, képtelen vagy kipihenni magad (jelen.). Az étkezéseid megborulnak, az emésztésed nem különben.

7, Mikor más (normál munkaidős emberek) épp bulizni, vagy pihenni, lazítani mennek, te melóba, vagy onnan haza igyekszel. A BKV tele van dorbézoló, hangoskodó, alkoholszagú, részeg fiatalokkal, akiknek a szemében te egy vén unalmas trotty vagy. Ami még rosszabb, hogy abban a pillanatban annak is érzed magad.

8, Helyettesítések. Ha normál munkaidőben dolgozol, és helyettesíteni kell egy (több) kollegádat, azt jelenti, hogy még mindig normál munkaidőben dolgozol, csak éppen többet, nehezebben, max túlórázol. Ha egy műszakos kollegát kell helyettesíteni, akkor viszont jó eséllyel borul a heti terv és beosztás, a délelőttös napok után hopp, éles váltás, mehetsz délután, vagy ugorj be hétvégére és szervezd át a programjaidat.

9, Emberhiány. A fluktuáció a műszakos munkáknál különösen jellemző (hiszen sokan örömmel kezdik el, csak a műszakkal járó előnyökre koncentrálva, aztán otthagyják az egészet, mikor az árnyoldalakra is fény derül). Ezért aztán kvázi állandó jelenség az emberhiány. Ami persze a beosztás átvariálásával jár, amihez állandó rugalmasság és újratervezés szükséges. Kifelé pedig ismét a magyarázkodások, hogy miért nem érsz rá ekkor meg akkor, a múltkor még azt mondtad, szabad leszel… ?

10, Hétvégén vagy éjszaka is sokat kell dolgozni. Sokan azt hiszik, az ilyen műszakokban biztosan csak „ügyelni” kell, ami valójában annyit tesz, hogy sorozatot nézel, és ha véletlen becsörög a telefon, nagy kegyesen felveszed. Egy frászt. Nálunk legalábbis ugyanúgy munka van. Nem mondom, vannak nyugalmas éjszakák is, de olyan is van, hogy kajaszünetre menni sincs időd lelkifurdalás nélkül, és a gép előtt eszed meg a kis vacsorádat kifolyó szemekkel dolgozva tovább.

+1, Irigykedés. Külső szemlélők hajlamosak csak a műszakokkal járó előnyöket nézni, és kvázi felhánytorgatni meg irigykedni. A héten minden nap 2-kor végzel? (nem számít, hogy 6-kor kezdtél!) Csak kettőre kell menned dolgozni és alhatsz egész délelőtt? (nem számít, hogy este 10-ig dolgozol majd!) Hosszú hétvégéd van és nem is kell rá szabit kivenned? (ebben az esetben sem számít, hogy azért, mert az előző hétvége mindkét napját végig gályáztad 12 órában). De jó neked!!! És biztos kapsz egy csomó műszak pótlékot! (Kapsz műszakpótlékot. De azért bevallom, nem Merci parkol még a Rózsadombi otthonom előtt. Semmi baj, mert rózsadombi pecóm sincs.)

A bejegyzés trackback címe:

https://morfondirmorzsak.blog.hu/api/trackback/id/tr8213914598

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Erdőkertesi 2018.05.14. 10:52:18

Közel 36 évig( 3 hónap híjján) 4 napos tour-ban dolgoztam. Tehát nem tegnap születtem. A lényege, hogy 1 nappalos 12 óra után 24 óra pihenő, majd éjszakás 12 óra, utána 48 óra pihenő. Ebben az volt jó, hogy 4 napból majdnem 3(pihenőidő otthon is kellett) szabad volt. Más munkákra, amivel a kádári(így kis"k" val ) rendszerben lehetett + jövedelmet szerezni. Nem mondom, hogy nem volt fárasztó. Ma már több éve fogyasztom a nyugdíjamat. :)

ze11 2018.05.14. 11:32:33

Ebben legalább van rendszer. De amikor a 7x24-es rendelkezésre állást kell mondjuk 2-3(!) embernek (miközen törvényileg előírt maximális készenlét betartásához legalább 4, de inkább öt főre lenne szükség) megoldani, azaz munkaidőn kívül ha szükséges, felkapkodni a telefont, és fél órán belül már távolról bejelentkezve a céges hálózatba dolgozni, vagy rosszabb esetben egy órán belül a cég telephelyén megjelenve tenni ugyanezt... Na az is közel ilyen sz@r, se hétvége, se családi program, se semmi azokon a heteken, amikor épp megnyerted a készenlétet...

Mekka 2018.05.14. 11:47:30

Sziasztok, köszönöm a hozzászólásokat. Én alapvetően jóban vagyok a műszakozással, és egész jól bírom. Még. Na de 36 év?? Ez meredek, én biztos nem bírnám addig, szóval respect. Számomra van az a kor, és családi állapot, amikor már elképzelhetetlen lenne. Én is dolgoztam régen fix 12 órában (itt négy ember oldotta meg 2 nappal 12h, 2 éjjel 12h, majd 4 nap szünet felbontásban az állandó jelenlétet.). A mostani egy fokkal barátibb és valóban van benne rendszer, kvázi heti váltásban vagyunk.. Azért igaz ami igaz, egyik megoldás se fenékig tejföl: legyen akár távolról beugrós, akár fixen 4 napos rotában, egész máshogy veszi igénybe a szervezetet, mint a kiszámítható fix munkaidő.

efi 2018.05.14. 16:03:52

8 órás adagokban több műszakban dolgozni, na azt meg kéne tiltani. Erdőkertesi által említett viszont nem olyan rossz, én is dolgoztam ilyenben, ráadásul hab a tortán, hogy vasárnap nappal és ünnepnapokon nem volt meló. Piszok sok szabadidő, 33%-kal kevesebb utazgatás, egyetlen kiváltott műszakkal 4 nap egyben szünet. Csomó mindent el lehet intézni szabi nélkül. Volt mit és lehetett is cserélgetni (hé-pé-ben nincs hova). Tárgynapon biztos nincs túlóra, tervezhető.

Leírás

Ugyanolyan vagyok, mint te. Nevetek, sírok, gondolkozok, remélek, csalódok, várakozok, aggódok, röhögök, sajnálom magamat, bíztatom magamat, szurkolok, elengedek, felejtek, emlékszem. Élem a hétköznapi életemet: dolgozok, szórakozok, olvasok, bkv-zok, sörözök, utazok, családozok, beszélgetek, vásárolok, háztartást vezetek, filmet nézek, lustálkodok, biciklizek, ügyintézek, kertben foglalatoskodok, főzök. És mindeközben forognak az agytekervényeim: morfondírozok, és néha megírom mindezt: amiket a kis világomban tapasztalok, hiányolok, vagy értékelek. Hiszek a jó emberekben. És javíthatatlan optimista vagyok (kivéve mikor épp totál kiábrándult..) Bízom benne, hogy néha meg tudlak nevettetni, el tudlak gondolkodtatni, és meghozom a kedvedet, hogy máskor is felnézz a blogomra!

süti beállítások módosítása