Továbbszárnyaltak a gondolataim az előző posztom megírásakor a motiváció kapcsán. A minap olvastam egy cikket arról, hogy a filmek, könyvek, sorozatok túlfogyasztásának a hatására kevesebb maradandó élményt tudnak adni. Vagyis ha kevés idő alatt túl intenzíven, túl gyorsan, túl sokat nézünk/olvasunk belőlük, akkor rövid távon ugyan megkapjuk az "adagunkat", ami kielégíti az igényeinket, hosszú távon azonban kevesebbet képesek adni: kevesebbet jegyzünk meg, illetve kevésbé ragad meg minket. Mondhatni, pillanatnyi örömforrássá egyszerűsödik az élmény.
Ez a fajta túlfogyasztás is persze a tömegtermelő fogyasztói társadalom hozadéka. Olyan ez nekem kicsit, mintha minden nap karácsony lenne: elveszítené az eszenciáját. Ezt azért tartom károsnak, mert kiüresedéshez, leegyszerűsítésekhez, felszínességhez vezethet.
Az utóbbi időben sokszor jutok arra a következtetésre, hogy a kevesebb és a lassabb néha több. És hasznosabb.
És most megkérlek: állj meg kicsit az olvasással. Dőlj hátra. Vegyél egy nagy levegőt. Ne rohanj tovább.
Rohanunk. Habzsolunk. Elsiklunk a részletek felett. Belekapunk valamibe, továbblépünk rajta. Befaljuk az élményeket is, mintha csak egy képzeletbeli listán kellene kipipálni: ez is, ez is megvolt. De vonatkoztassunk el egy kicsit egyéb területekre is! Mert a mindennapi életben is látványosan "multitaskolunk", ahogy ezzel az új, trendi szóval mondják. Lehetőleg egyszerre próbálunk otthon főzni, sorozatot nézni, és beszélgetni. Csúnya szóval élve, minél több dolgot szeretnénk és igyekszünk minél hamarabb letudni.
De miért? Minden bizonnyal azért, mert így aztán milyen jól spórolunk az időnkkel.
Az idővel, amivel végül mit is kezdünk? Alvásra, lustálkodásra, TV-re meredésre: semmit tevésre akarjuk fordítani a végül megmaradó szabadidőnket: mert elfáradtunk a multitaskingban. Ez egy gonosz ördigi kör! Pedig legyünk őszinték: egy igazi beszélgetésnek akkor van értelme, ha csakugyan és kizárólagosan egymásra tudunk figyelni. Ahogy egy jó film megnézésének is akkor látom értelmét, ha valóban arra figyelek közben, magával ragad, és nem csak a háttérben szól.
Ezt most önmagam motivációjának is szánom, mert én magam is gyakran esek ebbe a halmozásos hibába. Lassíts! Figyelj és koncentrálj egy adott dologra! A nap mottója tehát nálam ez: A kevesebb, a lassabb végül több lesz. Több, tartalmasabb, hasznosabb. Ha csinálsz valamit, - legyen az akár egy hátvakarás, akár olvasás - csináld rendesen!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.