Kedves Olvasó! Sőt, hadd legyek kicsit optimistább a megszólításban: OlvasóK! :)
Potom másfél éves hatásszünet után újra jelentkezek. Azóta sok víz lefolyt a Dunán nálam is. És most hirtelen megint ihletet kaptam az írásra. Mivel ez nem egy naplóblog, most nem állok neki elregélni töviről hegyire, hogy mi minden is történt velem ez idő alatt.
Elmesélek inkább két, a bloggal kapcsolatos szösszenetet.
Az egyik "történet" az lesz, ami visszahozta az íráshoz a kedvemet. A másik pedig az a skizofrén élmény, ahogy átrágtam magam ezen a blogon az elmúlt két nap alatt.
Eljött az idő, hogy ellátogassak kedvenc énekesnőm, Rúzsa Magdi igazán nagyszabású Aréna koncertjére. Nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon az a "lány" (immár, mondjuk ki: asszony) aki ifjonc koromban úgy elvarázsolt hangjával, lényével, lelkével, mezítlábas bohó viselkedésével, egyedi kisugárzásával, és hihetetlenül tartalmas, őszinte gondolataival - vajon most milyen hatással lesz majd rám? Elmúltak már azok az idők, mikor a rajongó csapattal városról városra jártuk a koncertjeit: tobzódtunk az első sorokban, ő is megismert már minket látásból és koncert után mindannyiónkhoz volt egy-egy jó szava. Számomra legalábbis elmúltak.
A már régen is hihetetlenül tudatos és céltudatos hölgybol idő közben úgy lett vérprofi énekesnő, hogy mégsem veszítette el sem természetességét (sőt, mondhatni visszatalált hozzá némi keresgélés után), sem szeretnivaló kisugárzását, sem eredetiségét vagy mélységét.
Igen fogékony, érzékeny hangulatomban érkeztem a koncertre. Ezért rengeteg impluzus ért, rengeteg érzelem, nosztaliga és gondolat ragadott magával ezen a szombat estén. A sok-sok különféle stílusú és tartalmú dal eszembe juttatta mennyi minden történik a világban és mennyi mindenre kellene figyelnem és megélni azokat: megélni, és átélni - nem csupán túlélni.
Nem, nincs semmi baj a jelenlegi életemmel. Csak néha úgy érzem, kicsit ismét beszorulok egy mókuskerékbe és befordulok a magam kis világába. De most kaptam egy jó kis adrenalin- és érzelemlöketet. Ezért írni, látni, nézni, menni, tapasztalni, adni, kapni, meghálálni szeretnék. Visszatért belém a lelkesedés és a motiváció több fronton is, ezek közé tartozott a blogolás is, ezért tértem hát vissza.
A másik "élmény" amit el akartam mesélni, az az volt, ahogy a saját blogomat újra birtokba vettem. Már azzal is kisebb meglepetést okoztam magamnak, hogy nem emlékeztem a címére (a korábbi verzió ugrott be elsőre)… De az igazi megrökönyödést a posztok okozták. Mert, gondoltam nagy naívan, hogy átolvasom a korábbi írásaimat mielőtt újra szárnyra kapnék. Hát, így is lett. De be kell vallanom, nem egy (főként "korai zsenge") bejegyzésem olvasásával megszenvedtem. A legjobban az zavart, hogy sokszor egyszerűen nem jövök rá, hogy mire akartam kilyukadni.. Érdekes, néha jó, máskor kicsit frusztráló élmény volt; mindazonáltal tanulságos. Néha azért tetszettek az írások. Akárhogy is, fura volt.
Ezek után, hogy kicsit kipróbáltam milyen is a saját blogom olvasójának lenni, külön köszönet minden eddigi támogatásért és bíztatásért! Igyekszem meghálálni.
Hamarosan jelentkezek!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.