Azt ismered, hogy az öregember, a leszbikus és a kerekes székes feszít a rock koncert első sorában?
Nem? Nos azért nem, mert nincs ilyen vicc, pontosabban: ez nem csak egy vicc.
Történt ugyanis, hogy múlt héten elmerészkedtem egy jó kis koncertre: afféle dallamos modern metal/rock stílusúra. Ez fontos a „sztori” szempontjából: hiszen egy abszolút modern, menő programról beszélünk. Amiről első blikkre azt gondolhatnád, hogy nagyon szűk kört érint: és csupa egyforma „rosszfiút” fogsz látni a sorokban: mindenki kivarrva, fekete szegecses bőrcuccokban, hosszú hajjal feszít, sörrel a kezében. Nos, természetesen voltak ilyen „arcok” is szép számmal. De nem kizárólagosan.
A koncertet várva ácsorogtunk a második-harmadik sor táján (egy kisebb tornaterem méretét kell elképzelni, amiben – főleg ha nem nyomódott még össze a tömeg) szellősen 5-6-7 emberke lézeng soronként. Egyszer csak felfigyeltem rá, hogy előttem két lány turbékol, nem csinálva titkot a kapcsolatuk jellegéből. Néztem egyet leesett állal, mert nem annyira vagyok ehhez szokva - bár problémám sincs a dologgal-, inkább csak meghökkentem, hogy ilyen nyíltan, lazán vállalják viszonyukat.
Aztán, ahogy nézelődtem jobbra-balra, azt vettem észre, hogy mellettük egy bácsi álldogál. De nem amolyan „öreg fenegyerek” fazon, nem afféle rockertata; hanem egy teljesen átlagos külsejű bácsi: akit leginkább a kandalló mellett ücsörögve képzelsz el könyvet olvasva, kockás pléddel, forró kakaóval. Ehhez képest minden tiszteletem az övé, mert derekasan végigbulizta ám a koncertet és a szövegeket is kente-vágta.
Közeledett a koncert kezdete, hangolt nagyban a banda. De még milyen hosszasan hangolt, kénytelenek voltunk hát tovább bámészkodni. Ekkor meg azt vettem észre, hogy a bácsin túl egy lányzó kerekesszékben ülve kortyolgatja a sörét és kedélyesen cseveg valakivel.
Ekkor már végleg leesett az állam, és szóvá is tettem megrökönyödésemben a fenti mondatot, amivel az írást kezdtem. Elsőre a kis társaságunk kreténmód röhögni kezdett, de nem bármelyik illetőn, hanem pusztán csak annak abszurditásán, hogy mennyi rá az esély, hogy egy dübörgős koncertre ilyen összetételű első sor gyűlik össze?!
Visszagondolva viszont azt kell mondjam, hogy örülök ennek a társaságnak. Annak, hogy valahol mégis léteznek a gyakorlatban is ezek az eszmék: egyenjogúság, tolerancia, empátia.
Épp a minap olvastam azt a facebookos "bölcsességet" (...), hogy csak az szekíroz (/bánt/piszkál/kritizál - nem tudom már melyik szót használták) állandóan másokat, akinek saját magával van gondja. Nos, úgy látszik, erre a koncertre önmagukkal megbékélt emberek jöttek el, mert mindenki remekül megfért egymás mellett: kortól, nemtől, szexuális, vallási hovatartozástól, testi adottságoktól függetlenül.
Csattanó tehát nem tartozik a fenti "vicc" kezdetéhez. Ha az öregember, a leszbikus és a kerekes székes feszít a rock koncert első sorában, az tehát csak annyit jelent, hogy mindjárt kezdődik egy jó kis zúzás! :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.