Szeretem a magyar ünnepeket, és nem szeretem a külföldről behozott, ránk erőltetett idegen ünnepeket, amelyeket mindenképp meg akarnak szerettetni velünk. A hálaadást sem gondolnám, hogy bele kellene passzírozni az így is túlzsúfolt téli hónapjainkba és hízókúránkba. Viszont képtelen vagyok elmenni a mellett a tény mellett, hogy mennyi mindenért lehetek és vagyok hálás. Amerikában ma van „tenxgiving” napja, én pedig minden töltött pulykának és ottani tradíciónak hátat fordítva, (sőt, fittyet hányva rájuk) pusztán a személyes hálaadásomnak szentelem ezt a mai posztot.
És elmondom először is, hogy kiknek is vagyok hálás:
- mindenekelőtt a szüleimnek: mindenért, amit tőlük kaptam, örököltem, tanultam. Azért az értékrendért, hozzáállásért, szeretetért, amivel elindítottak az életben, amit kaptam, a mai napig kapok, és valószínűleg soha nem fogok tudni meghálálni
- a páromnak, sőt vőlegényemnek, hogy meghódított, és annak ellenére, hogy az összes hülyeségemet ismeri és naponta elszenvedi, mégis szeret
- a nővéremnek, és minden olyan rokonomnak, akivel kölcsönösen számíthatunk egymásra, és nem csak családtagok, de barátok is vagyunk
- minden barátomnak, akivel megnevettetjük egymást, akivel nagyszerű közös dolgokat éltünk meg, akivel fél-1-2-5 év kihagyás után is ugyanúgy tudok leülni beszélgetni, mintha tegnap hagytuk volna abba
- minden olyan valaha volt kollégámnak és tanáromnak, akik ténylegesen tanulságos dolgokra hívták fel a figyelmemet, a való életben hasznos dolgokat tanítanak, tanítottak, hozzájárultak a gondolkodásmódom kialakulásához, vagy segítettek egy döntéshozásban
Ha Te most olvasod a soraimat, akkor minden bizonnyal a fentiek közül beletartozol valamelyik „csoportba”, ezért elmondhatom, és elmondom: hálás vagyok Neked.
De nem csak embereknek adok hálát, hanem rengeteg jelenségnek is:
- a hétköznapi apró csodáknak, megmosolyogtató történéseknek
- az összes érzékszervemnek; hogy tudok hallani ( és megismerhettem olyan remek muzsikákat, mint pl. Rúzsa Magdi zenéje), hogy látok (és megtapasztalhatok olyan csodákat, mint a Garda tó látványa egy hegy tetejéről, vagy éppen, hogy ezáltal tudok olvasni), hogy a táplálkozás nem csak egy gépies folyamat, hanem ízek, illatok, zamatok egyvelegét tapasztalhatom meg
- azért, hogy a világ határtalan és változatos, az emberek sokszínűek, így sosem lehet egyikre sem ráunni, viszont megpróbálhatunk minél többet megismerni
- az olyan „alapvető” dolgokért is hálás vagyok, hogy van hol aludnom, van mit ennem, van munkám, szabad és egészséges vagyok. Alap dolgok ezek, mégis sokan egy életen át küzdenek valamelyikért
- hálát adok minden olyan ember- vagy természet alkotta jelenségnek, tárgynak, helyszínnek, alkotásnak, hobbinak, sportnak, szenvedélynek, történésnek; amik előreviszik, megszépítik, boldogabbá teszik az emberiséget és a világot! :)
- és végül, hálát adok a magyar nyelvnek, amelyik szerintem zseniális, és a világ legváltozatosabb, legfrappánsabb nyelve! :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.