Te emlékszel még, milyen volt gyerekkorodban úgy igazán, szívből várni valamit?
A karácsonyt, egy nyaralást, osztálykirándulást, vagy a szülinapodat? Emlékszel, hogy szó szerint számoltad vissza a napokat (vagy éppen az éjszakákat)?.. Én sose felejtem el a „hányat kell még aludni?” kérdést a kertes házunkba költözésünk előtt..
Emlékszem, megpróbáltam trükközni, hogy ha délutánonként is alszom egyet, akkor hamarabb telik le „hányat alvás”; persze a trükk már csak azért sem vált be, mert már akkor sem voltam egy mormota-alkat.
Vagy épp karácsony előtt! Én már annyira be voltam sózva mindig, hogy égre-földre gyártottam a karácsonyfadíszeket meg az ajándékokat, meg dekorációkat. Olyan voltam, mint a nagyáruházak manapság: már egy hónappal az ünnep előtt teljesen ráhangolódtam, és lázban égtem.
„Karácsonyi csodavárás”: egyszer ezt a fogalmat adtam fel barkochbázáskor az ellenfelemnek. A mai napig nem értem, mi volt a problémája (egy olyan személyről beszélünk, aki a „méhecske” feladvány megfejtéséért is vért izzadott)…
Egyébként komolyan csodálkozom, hogy a boltok még nincsenek tele a karácsonyi giccsekkel… Ellenben húsvéti csomagot még a múlt héten is láttam a 100 Ft-os boltban. Kedves ez a naiv bizakodás: talán majd most, így október közepén kedvet kap rá valaki!
Na, de elkalandoztam… Ott tartottam, hogy ki emlékszik még arra a fajta izgatott várakozásra, amikor aludni sem tudsz, annyira be vagy gőzölve, annyira akarod, hogy eljöjjön egy bizonyos „nagy nap”? Nem gondolom, hogy teljesen kiveszett ez az érzés a felnőttekből, inkább csak a tárgya változott.
A babazsúr helyett már egy nagyszabású koncert vagy nemzetközi sportesemény látogatását várod epekedve, a születésnapod helyett a gyereked születését. Izzadó tenyérrel vársz fontos randit, vagy egy találkozást a kedvenc íróddal/énekeseddel/színészeddel/példaképeddel.
Ahogy mondani szokás: az energia nem vész el, csak átalakul. Szerintem kell, hogy az emberben maradjon lelkesedés!
Kérem szépen, én most épp ilyen izgatott várakozásban vagyok egy 3 napos út miatt. A cél Olaszország egy nagyszerű területe, ahol még sose jártam: a Garda–tó. 3 nap aktív pihenés, kirándulás, élmények, és mindez a legmegfelelőbb személy társaságában :)
Persze a kellemes izgalomhoz mindig adódik egy kis kellemetlen aggodalom is. Mi van, ha közbejön valami? Ha elmarad az esemény, eltöröd a lábad, vagy éppen előtte fog kitörni a harmadik világháború?!
Nem, nem élem bele magam teljesen, nem hiszem el 100 %-ra, csak ha már tényleg ott leszek! - skandálom magamnak. Persze nem így van, mert teljes valómmal készülök és beleéltem magam. A szabadságot már hetekkel előre kikértem, az utazás fizetve, az úti célról a térkép-terveket is már réges rég elkészítettem. Fejben már tudom, hogy melyik táskákat visszük, és milyen ruhák, kütyük indokoltak, és melyek maradnak majd otthon. Szükséges mindezzel már foglalkozni?! Nem feltétlen, inkább csak jól esik az érzés, hogy már egy kicsit arra készülök, egy kicsit már valóság az egész.
Úgyhogy el is mentem még ma este eurót váltani.
Már csak négyet kell aludni.
Remélem, fogok tudni aludni :) …
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.