Ezzel a magyar címmel jelent meg William R. Forstchen igen elgondolkodtató könyve, amit nemrégiben olvastam. Mivel csak ajánlani tudom az elolvasását, megígérem, hogy nem fogok elspoilerezni semmit a cselekményből (amit bármelyik ismertető ne tartalmazna).
A történet az Amerikai Egyesült Államokban zajlik, amit úgynevezett "EMP"(elektromágneses) támadás ér. Ennek hatására minden elektromossággal működő eszköz leáll, és végérvényesen használhatatlanná válik az egész USA-ban. A következmények sokkal súlyosabbak, mint ahogy azt az ember feltételezné. Hogy mi minden történik a főhősökkel, hogyan változik meg minden egy csapásra, azt majd megtudjátok a könyvből, én csak egy apró szeletet ragadnék ki.
A könyv elő- és utószavában, ismertetőjében is felhívják rá a figyelmet, hogy ez egy valós veszély, ami bármikor bárhol megtörténhet. Szerintem a könyv elsősorban a hatalommal rendelkezőket figyelmezeti a veszélyre, amire fel lehetne (sőt fel kellene!) készülni, hogy megakadályozható legyen a teljes katasztrófa egy ilyen támadás esetén.
Én viszont nyilván az egyszerű emberek szemszögéből gondolkodtam el a dolgon. Bár, legyünk őszinték: nem valószínű, hogy egy ilyen támadás épp kishazánkkal történne (de ezt ugye sosem tudhatjuk). Ennek ellenére be kell látnunk, hogy mi is épp olyan kiszolgáltatott helyzetbe kerülnénk, mint az amerikaiak a könyvben.
Ha belegondolunk, a modern, fejlődő gazdaság, ipar, kereskedelem, és tudomány mind azt szolgálja, hogy jobban, kényelmesebben éljünk. Minél több dolog elérhető legyen az emberek számára, minél kevesebb energia befektetéssel. Abba viszont egy pillanatig se gondolunk bele, hogy ez a fajta elkényelmesedés, eltunyulás mennyire kiszolgáltatottá teszi az embert.
Azt is el kell ismernünk, hogy mindannyian függők vagyunk. Hogy mi mindentől függünk, azt fel sem tételeznénk. Ha függőséget hallunk, leginkább a káros szenvedélyekre asszociálunk első körben. De ne felejtsük el: egy szívbeteg vagy egy cukorbeteg éppúgy függője a gyógyszerének: és amint a fenti helyzetből adódóan nem tud hozzájutni, komoly veszélybe kerül az élete. De ez még mindig csak a "klasszikus" értelemben vett függőség. Autó-, internet-, telefon-, tv-, gépfüggők vagyunk - úgy, hogy nem is vesszük észre.
Ezáltal olyan emberekké váltunk, akik mindezek nélkülözésével testileg-lelkileg-szellemileg összeroppanhatnak. Olyanokká, akiknek ha felmálházva le kell gyalogolniuk a két lábukon néhány kilométert a szabad ég alatt (nem túrázásra készülve, mindenféle segítség és "cipelő ember" vagy légkondi nélkül), akkor minimum kikészülünk, de egy igazán ellustult ember akár szívinfarktust is kaphat tőle. Egy kicsit olyan, mintha a fenenagy jólét megteremtésével a saját sírunkat ásnánk meg.
A könyvben el is hangzik valamelyik szereplőtől, hogy ennél az is jobb lett volna, ha "rendes"' bombát dobnak rájuk és egyből elpusztul minden és mindenki. Az ellenség célja viszont nem egyszerűen az, hogy mindenki meghaljon. Hanem rávilágítani arra, hogy a magát oly fejlettnek, függetlennek és erősnek tartó állam milyen könnyen megdönthető és mennyire sebezhető is tud lenni. Ezt pedig csak a szenvedve életben maradó ember tudja átérezni: ezért olyan kegyetlen módja ez az ország megtámadásának.
Én minden fenti ellenére nem érzem magunkat fenyegetve egy ilyen támadástól, és nem is akarok sem belegondolni, sem rémeket látni. Nem fogok napi tippeket sem összeírni, hogy mégis hogy akadályozhatnánk meg a teljes eltunyulást, és mi mindent tegyen az egyszerű kisember, hogy ne csak gépesítve tudjon életben maradni...
Mindenesetre ajánlom a könyvet elolvasásra, felismerésre, elgondolkodásra, tanulsággyűjtésre mindenkinek!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.