Mint tudhatod, kedves olvasóm, nemrég visszaültem az iskolapadba. Most már azt is elárulom, mit tanulok, hulljon le a lepel: egy idegenvezető kurzusra járok. Fél év múlva, ha minden jól alakul, lesz végre egy jó kis okj-s szakmám.
Rögtön az első szombati tanítási napon kb. tízszer éreztem úgy, hogy sík buta vagyok. Na, nem mintha direkt arra ment volna ki a játék, hogy mindenki érezze magát hülyének; hanem egyszerűen csak úgy csöndesen magamban csodálkoztam tudatlanságomon…
Nem egy mondat kezdődött ugyanis így: „Mint ahogy biztos tudják,..”, „Ahogy ezt mindenki ismeri,..”, ’Ahogy azt annak idején mind megtanulták,..” a mondat második fele pedig általában olyan tény volt, amit
1, valaha minden bizonnyal tudtam (még rémlik is, hogy hallottam már), de homály fedi a részleteket
2, fogalmam sincs, kiről-miről van szó, vagy olvastam-e erről valaha
3, konkrétan a szót sem értem, hogy kell ezt leírni???!
Kétségbeesésre persze semmi ok, mert egyrészt azért vagyok itt, hogy tanuljak: a szürke foltok helyét kipótoljam és megokosodjak :), másrészt meg csak felnőttem, diplomát szereztem és elboldogulok az életben anélkül is, hogy mindent tudnék..
De azért ez mégis elgondolkodtató.
A kvízműsor, amire a címben már utaltam, remekül ragadja meg a probléma lényegét, hiszen bizonyos értelemben egy gyerek igenis „okosabb”, de legalábbis tájékozottabb, szélesebb látókörű lehet, mint egy felnőtt..
Sokat morfondírozok mostanság az oktatási rendszeren. Általános iskolában van a legtöbb féle- fajta tantárgy, nem beszélve a fakultatív lehetőségekről. Persze, jó dolog ez, mert mindenről hall egy kicsit a gyerek, tájékozódik a világról. De most őszintén, miért kell tudnia egy alsósnak, vagy általános iskolásnak, hogy mi az a mitokondrium, vagy a dúr meg moll, mi befolyásolja Hollandia éghajlatát, vagy hogy mit mond ki Newton második törvénye? Jó eséllyel felnőtt korában sem fog ezekkel foglalkozni, nem hogy most nem tudja hasznosítani… Szerintem én általános iskolás korom végére voltam a legtöbb témában tájékozott.
Középiskolában talán már kevesebb a tantárgy, specifikusabb, és aki kicsit is komolyan veszi az érettségit, meg a felvételit, arról jó eséllyel elmondható, hogy ekkor: a középiskola végére a „legokosabb” élete folyamán. Gondolok itt arra, hogy a legjobb szinten áll az általános műveltsége, van tudása, és ekkorra már a megfelelő kontextusokban tudja átlátni a dolgokat.
És innentől jön a mélyrepülés. Az ember fia/lánya jó esetben továbbtanul még valamilyen formában, de leginkább már csak specifikusan, arra koncentrálva, ami érdekli, amivel foglalkozni szándékozik, amiben a jövőt látja.
Minden más pedig szép lassan elvész az éterben. Szégyen ide, szégyen oda, de igazából miért is emlékeznék valamire, amit gyerekkorban tanultam, avagy magoltam (mert amit a gyerek nem ért, és nem érthet mindent, azt ugye csak bevágja, mint a gép), és amire azóta se volt sosem szükségem?!
Ciki, nem ciki, de marhára nem tudom mi Üzbegisztán fővárosa, nem tudnám megmondani mi az a tangens meg kotangens, nem tudok szolmizálni, és ha megfeszülök sem emlékszem már, mik azok az alkáli földfémek?! Pedig valaha tudtam.
Elnézzük azokat a „beégetős műsorokat”, mikor vagy behívnak a stúdióba, vagy elkapnak az utcán embereket, hogy na, mikor is uralkodott Mária Terézia? Ők nem tudják, buta arcot vágnak, mi meg remekül szórakozunk – amíg nem minket vesznek górcső alá.
Azért mégiscsak faramuci dolog ez, nem?.
Mindenesetre, ideje összekapnom magam, és némi általános műveltséget „felszedni”… Mert ha adminisztrátorként egy történelmi eseményt pár száz évvel megcsúszva helyezek el az időben, az még nem olyan ciki, ugye?.. Nos, idegenvezetőnként már kellemetlenebb lenne.. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.