Ideje lerántanom a leplet a múlt szombat esti kicsapongásunk fő attrakciójáról. A formáció neve Hurra Torpedo (milyen praktikus, internacionális név, nem igaz?), és ha láttál, hallottál már elmebeteget, hát az kismiska volt ehhez képest, lefogadom!
Három norvég fickóból és egy csomó lestrapált háztartási eszközből áll a banda. Nem pro
fi zenészek, a maguk műfajában viszont (már ha az létezik,) világsztárok. Mit is mondhatnék - ha szép, igényes zenét, vagy érzelmeket, vagy éppen értelmet keresel - akkor nem ezt a csapatot ajánlom neked. Ha viszont egyszerűen szórakozni akarsz, elfelejteni a mindennapok nyűgeit, és vevő vagy egy kis eszetlenkedésre, akkor ajánlom figyelmedbe!
Teljes kreténség és káosz uralkodott a színpadon. Az elmebeteg hajú, kéjenc arcú frontember tette rám a legnagyobb hatást. De csúcs volt a kivarrt bokszolóra emlékeztető "dobos" is. Már amennyiben dobról beszélhetünk. Mert valódi hangszerek közül itt mindössze két gitárt láttam, ha jól emlékszem. A többi hangszer gyanánt volt itt kiszuperált mosógép (HAJDÚ is!), sütő, gofrisütő, rezsó több méretben, ruhaszárító, turmixgép, fagyasztóláda, edények, fazekak, evőeszközök, bögrék, csészék (utóbbiak a koncert végére már csak szilánkok formájában..).
Na és a megjelenésük! Építőmunkás vs '80-as évek beli focistára hajazó tróger kék mel
egítőszerkó a fellépőruhájuk: méghozzá szerintem kb csak az volt rajtuk: póló vagy éppen alsónadrág nem annyira... (előszeretettel mutogatják kőműves-dekoltázsukat)
Szóval, eszeveszett randalírozást csaptak a színpadon. Voltak olyan számok, amikor alapvetően azért tényleg zenét hallottunk, és a gépek szépen hozzájárultak a ritmushoz, az összhatáshoz. De aztán voltak olyanok is, ahol a fiúk tényleg átmentek elmeroggyantba és csak dobáltak-törtek-zúztak, a szó legszorosabb értelmében. Ez különösen a koncert végére tetőzött: itt már volt egy olyan érzésem, hogy a gumiszobában vagyok… Vagy éppen ami a jó ízlés határait illeti: na, szóval csak erős idegzetűeknek, mert néha azért kiverték a biztosítékot kicsit. :)
Feldolgozásokat játszanak, örökzöldeket is. És a jelek szerint szeretnek becsempészni valami helyit is a közönségnek: itt is felcsendült pár „nehezkiejteni” majdnem-magyar mondat. Ami tetszett, hogy akármennyire is ez egy kitalált, megcsinált show; én nem éreztem megjátszottnak: ezek a pasik tényleg ennyire idióták. És hogy ez a közönségnek mennyire bejön, arra nincs is jobb bizonyíték, mint hogy közel 20 éve léteznek és koncerteznek együtt, és teltházas koncerteket adnak, így volt ez most is, Budapesten. Nem erőltetett, nem izzadságszagú sem az előadásuk, sem a "karrierjük", lemezeladásuk: pl. egyetlen cd-jük és egyetlen dvd-jük jelent meg, és úgy vannak vele: ez így elég is. A tagok egyébként humoristák, színészek. Mellékesben pedig több zenekarban is játszanak, és biztos vagyok benne, hogy nem veszik halálosan komolyan az életet.
Azt olvastam, a csapat sikere egy poénnal indult: feldolgoztak csak úgy brahiból egy dalt háztartási gépeken, aminek óriási sikere lett. Ekkor kezdték el kapizsgálni, hogy erre van igény, kereslet. És így lett a kis poénból egy nagyszabású, elvetemült, orbitális nagy poén. :)
Akit ezek után - vagy még ezek ellenére is - érdekel a csapat, az ragadjon guglit, mert olyan képeket, videókat fog találni a kék melegítős trióról, hogy a fejét fogja majd, az agyát pedig eldobja!
(Kép: http://badman.azet.sk/fotogaleria/1947/hurra-torpedo-rozmlatia-kuchynu-v-kosiciach-uz-dnes-vecer/1/)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.