Lám, ismét itt vagyok, és írogatok. Adós vagyok még egy folytatással: a ’Perfectland’ második részével jelentkezek most, vagyis az általam tökéletesen „összeollózott” világ leírásának folytatásával. Aki lemaradt volna az első írásról, az itt tudja elérni. Ezekben az írásokban olyan (szerintem jól működő, hasznos, értékes) jelenségeket gyűjtök össze, melyek valahol a világban léteznek-virágoznak, s a számomra eszményi országban is helyük lenne.
A brazilok kapcsán elsők közt jut eszünkbe a foci iránti rajongás. Ezzel kapcsolatos az én egyik kedves eszmém, mégpedig az, hogy a szegény emberek is élvezhetik az életet, a focit, a mindennapokat, és lehetnek boldogak, vidámak. Szerintem ez egy szuper dolog: tényleg, miért is kellene naphosszat az orrunkat lógatni, csak mert a fizetésünk nem dönget rekordokat?! Ráadásul a sok stresszelés, parázás, panaszkodás és sietség helyett egyszerűen élik az életüket, sodródnak az árral, nem szervezik túl a dolgaikat.. Az is tetszik nekem, hogy állítólag rengeteg - számunkra nem szokványos -hely éjszakánként is nyitva tart Brazíliában. Vagyis nem csak szupermarketek és bárok, de akár könyvtárak is pl.; és ezzel párhuzamosan megoldott az éjszakai tömegközlekedés is!
Még egy utolsó, egész más jellegű gondolat a brazilok kapcsán (egyébként a jelenség nyilván sok országban jellemző, csak hirtelen ide találtam hozzá információt. Állítólag, minden (18 és 70 év közötti) brazil állampolgárnak kötelező szavazni a parlamenti választásokon. Aki kicsit is ismer, csodálkozhat azon, hogy én ezt miért emelem ki pozitívumként?! Hiszen a politika engem eleve taszít, nem hiszek semelyik pártban, semelyik politikusnak, elzárkózok az egésztől. Ugyanakkor szerintem (Magyarországon mindenképp) túl sokan is így vagyunk ezzel, túl sokan folytatunk strucc-politikát. Ha kötelező lenne szavazni, kénytelen lenne az ember legalább egy kicsit jobban utánanézni: keresni-találni valakit, akinek a szavai megérnek egy voksot. Talán (talán!) egy kicsit valósabb képet mutatnának egy olyan szavazás eredményei, ahol tényleg mindenki részt vesz, legyen bármilyen beállítottságú, bármilyen háttérrel rendelkező ember. A kiábrándultság, nemtörődömség és elutasítás mondjuk úgy, érthető részemről, részünkről, de nem célravezető. A kötelező szavazással megszűnne az érdektelenség, és kénytelenek lennénk jobban foglalkozni, odafigyelni arra, mi zajlik a fejünk felett, és legalább egy hangyányit úgy érezhetné az ember, hogy tett azért, hogy saját gondolataival befolyásolja a közvéleményt - mely ez esetben egy valós közvélemény lenne – és a sorsát.
Ám továbblépek, ezúttal a vén Európába, méghozzá Csehországba. Csehországból (is) mindenképpen kérném szépen Pertectfalvába a nagy múltú és dicső sörfőzdéket és tradíciókat! De még mielőtt felületesnek tűnnék, természetesen a cseh országimázsból is szívesen szemezgetnék, mert amit látok-hallok-olvasok, az alapján eszméletlen sok remek építészeti és természeti látványosság van (barlangok, tavak, hegyek a túrázáshoz!). Van, amit megirigyelne az ember a szuperfalva számára is, kellenének ezek a szépségek az emberek mindennapjaiba!
Emellett újra kitérek egy körre a tömegközlekedés kérdésére (igen, ez is egy vesző paripám..) Azt olvastam ugyanis, hogy Prágában ritka az ellenőr, viszont nem is igen bliccelnek az emberek, ráadásul cserébe színvonalas és relatíve olcsó is a közlekedésnek ez a módja. Le a kalappal, azt mondom, mindenképpen így képzelem ezt a Tökéletes VIilágomban is! (érdekesség, ezt a jelenséget – vagyis hogy nincsenek ellenőrök, mégis mindenkinek van bérlete, itthon is tapasztaltam egyszer, mikor egy ideig Győrben éltem. Emlékszem, az elején csak lestem, hogy mindenki, az utolsó ajtón felszállók is bőszen mutogatták fel a sofőrnek a bérletüket. Először csak csodálkoztam, aztán így tettem én is: lám, a jó dolgokban is „idomul” az ember, nem csak a haszontalanban!)..
Végül tetszik az a nyugodt életszemlélet, hogy a csehet nem ragaszkodnak mindenféle társadalmi konvenciókhoz, kőbe vésett napirendhez, vagy elvárásokhoz, hanem kicsit rugalmasabbak a hétköznapokban. (like-ot neki, igénylem!)
Újabb európai országgal példálózom, mely talán sok szempontból ellentéte a fentebbi vonatkoztatásoknak, Németországról lesz szó. A németek nagyon is szervezettek, precízek. Ám ez is igen hasznos, hiszen jó érzés lehet az, ha te betartod a szabályokat, és számíthatsz rá, hogy ezt mások is megteszik, legyen szó munkáról, vagy hétköznapi kapcsolatokról. (Szinte) Minden tiszta, rendezett, takaros, legyen az egy középület, egy utca vagy egy játszótér. Nem mellékes tény, hogy a munkanélküliség igen alacsony. Van pénz, van közpénz, cserébe az élet élhetőbb, minden felszereltebb, biztonságosabb, környezetbarátabb. (nyilván ebben is, mint az előzőekben is sokan tudnának ellenpéldákat mondani, ám most azokat a vonásokat próbálom összeszedni, melyek, ha nem is globálisan, és örökérvényűen, de léteznek, s példaértékűek).
Ezek után ugorjunk egy nagyot ismét, méghozzá Ausztráliába! Ausztrália rendkívül befogadó ország. Mondom ezt azzal együtt, hogy tudom, milyen nehéz bekerülni… Egy (egyébként nagyon is ésszerű!) pontrendszer alapján működik, és tényleg csak azokat fogadják be, akik akarnak és tudnak is a társadalom javára lenni. (a gondolataim teljesen elhatárolódnak a menekült-kérdéstől, gondolom, ez egyértelmű. Arról is megvan a magam összetett és több nézőpontú véleménye, de most nem ez a téma).
A helyes megfogalmazás tehát befogadó helyett inkább az „elfogadó” szó. Aki ugyanis itt letelepedik az először is jó eséllyel tud és fog dolgozni, tehát hasznos, és ezt meg is becsülik. Másrészt, mivel oly sokan érkeznek külföldről, más földrészről, roppantmód összetett, kulturálisan kevert a társadalom, ami magával hordoz olyan nagyszerű eszméket, mint a tolerancia, elfogadás, kulturális nyitottság, esélyegyenlőség, vallásszabadság – nem véletlen mondják a világ egyik legfejlettebb polgári társadalmának. Abszolút Tökély Ország eszméi!
Az élelmiszerek jó minőségűek (itt nem kell külön bioboltba menni, vagy feltűntetni egy terméken, hogy „organic”, mert az az alapvető, hogy ilyenek a zöldségek, gyümölcsök).. Emellett azt hallottam, hogy normálisan, rugalmasan, segítőkészen és hatékonyan működnek az ügyfélszolgálatok!
Ezen kívül nincs válság, helyette van munkalehetőség, élhető nagyvárosok, jó távlati kilátások, jövedelem, életszínvonal, közbiztonság. Ja, és kevesebb a dohányzás! Kérem ezt is Perfectvilágba!
Gondolataimban már épül-szépül Perfectland, de akinek mindezt nem volt elég, az olvassa majd el a harmadik, utolsó részemet is: ahol mindenképpen szóba kerül majd még Kanada, Málta, Svájc, Olaszország, és Kína is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.